Szilágyi Ágnes Judit habilitált egyetemi docens, az ELTE Történeti Intézet Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének oktatója 2008 óta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem - portugál nyelv és irodalom szakán végzett, PhD-fokozatát történettudományból szerezte 1999-ben a József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán. Disszertációjának címe: Nemzetépítés és kultúrpolitika Brazíliában az Estado Nôvo idején. 1990-ben a Diário de Notícias című portugál napilap magyarországi tudósítója volt és megbízott előadó az ELTE Portugál Nyelv és Irodalom Tanszékén. ELTE Portugál Nyelv és Irodalom Tanszék 1998 szeptemberétől tanársegéd, majd adjunktus lett. 2005-2008-ig a Veszprémi Egyetem Társadalomtudományok és Európa Tanulmányok Tanszékének docense. 2008 szeptembere óta ismét az ELTE-n tanít a Történeti Intézetben. Habilitációs előadását itt tartotta 2008-ban, A portugál és a brazil Estado Novo (Új Állam) jellemzése címmel. Több kutatói ösztöndíjat nyert el (MTA Bólyai-ösztöndíj, Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj, Andrew W. Mellon Fellowship). 

Kutatási területe: A független Latin-Amerika története, a brazil és a portugál autoritáriánus rendszerek vizsgálata, a portugál-brazil kapcsolatok a XIX-XX. században, a magyar emigráció Latin-Amerikában

Eddig megjelent könyvei:

• Románc és vértanúság. Nők a hispán világ történetében. (társszerkesztő: Csikós Zsuzsanna) Szeged: AMERICANA eBooks, 2015. 
• Domingo Lilon, Nagy Marcel, Semsey Viktória, Santosné Blastik Margit, Szilágyi Ágnes Judit: Latin-Amerika: 1750-1840: a gyarmati rendszer felbomlásától a független államok megalakulásáig. Budapest: L'Harmattan; Károli Gáspár Református Egyetem, 2013. 
• Metszéspontok. Szeged: SZTE Történettudományi Doktori Iskola; PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola, 2009.  
• Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Budapest: Új Palatinus Könyvesház, 2007.
• Távolodás Európától. Budapest: Áger Bt., 2004.
• Ifj. Horthy Miklós, a Kormányzó kisebbik fia.(társszerző: Sáringer János) Budapest: Holnap Kiadó, 2002. 

Balogh András professor emeritus, 1967-ben szerzett történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ettől kezdve megszakításokkal az ELTE-én, valamint külföldi és más hazai egyetemeken tanít egészen a mai napig. 1976-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1997-től az MTA doktora. 2005-ig több éven át volt az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetője volt. A tanszék doktori programjának alapítása szintén Balogh András nevéhez köthető. Diplomáciai pályafutása során Magyarország nagyköveteként teljesített szolgálatot Új-Delhiben 1988-tól 1992-ig és Bangkokban 2005-től 2010-ig.

Kutatási területe: a nemzetközi kapcsolatok, a nemzeti és nemzeti kisebbségi, valamint a gazdasági és társadalmi kérdések a 19-20. században, legfőképpen a dél- és délkelet-ázsiai térségre fókuszálva.

Eddig megjelent könyvei: 

• A gyarmati rendszer története 1870—1955. (társszerző: Salgó László). Budapest: Kossuth, 1980.
• Anderla Ádám, Balogh András, Búr Gábor, Rostoványi Zsolt: Nemzet és nacionalizmus – Ázsia, Afrika, Latin-Amerika; Budapest: Korona Kiadó Kft, 2002.
• Délkelet-Ázsia történelme. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2018.

Székely Gábor professor emeritus,  az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék tanára, az MTA doktora. Egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem – orosz nyelv- és irodalom szakán szerezte 1966-ban, majd doktori címét 1969-ben. Kandidátusi címét 1978-ban, az akadémiai tudományok doktora címét pedig 1996-ban szerezte.

A Párttörténeti Intézet – a későbbi Politikatörténeti Intézet (1989) – munkatársa 1966-tól, ezt követően pedig 1988 és 2000 között tudományos igazgatója volt. A szegedi József Attila Tudományegyetem docense, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója is volt. Egyetemünkön 2000 óta tanít, betöltötte tanszékvezetői és a Történeti Intézet Doktori Iskolájának vezetői pozícióját is. A nemzetközi Komintern kutatási projektjeiben, valamint a Munkásmozgalom Történészek Nemzetközi Konferenciáján 1974 óta rendszeresen és tevékenyen részt vesz. Tagja volt 1978 és 1989 között a Magyar Tudományos Akadémia Magyar-Német Történész Vegyes Bizottságának.

Több ízben kutatott ösztöndíjasként, illetve meghívottként előadott többek között Bécsben, Berlinben, Bonnban, Moszkvában, Washingtonban. A Múltunk politikatörténeti folyóirat tanácsadó testületének elnöke, tagja az MTA Politikatudományi Bizottságának, valamint az Évkönyv A nemzetközi munkásmozgalom történetéből szerkesztője.

Kutatási területe:  A nemzetközi szervezetek és mozgalmak története 19-20. században, valamint a modern politikai ideológiák, a fasizmus és a Komintern története.

Eddig megjelent könyvei:

• Hitler, Sztálin, Chamberlain: Az elkerülhetetlen II. világháború. Mogyoród, Magyarország: Volos Kiadó, 2019.
• Gondolatok, viták világunkról - múltunkról, jelenünkről: Válogatott tanulmányok és írások. Budapest, Magyarország: ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Volos Kiadó, 2016.
• Háborúk, forradalmak és a fasizmus kora: Válogatott tanulmányok és írások.  Mogyoród, Magyarország: Volos Kiadó, 2014.
• Béke és háború: a nemzetközi békeszervezetek története. Budapest: Napvilág Kiadó, 1998.
• A Komintern és a fasizmus: 1921-1929. Budapest, Magyarország: Kossuth Kiadó, 1980.

Búr Gábor habilitált egyetemi docens, Az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. Leningrádban végzett régész-történészként, majd hazatérve azonnal bekapcsolódott az AKP-ba (Afrikai Kutatási Program). Kutatott Dél-Afrikában, számos a kontinenssel kapcsolatos könyv, publikáció kötődik nevéhez. Afrikai témájú rendezvények gyakori meghívott előadója, valamint az Afrika Tanulmányok és az Öt kontinens című folyóiratok főszerkesztője.

Kutatási területe: Afrika története a 19-20. században, 19-20. századi nemzetközi kapcsolatok, Anglia és a Brit Birodalom története a 19-20. században, Európai gyarmatosítás történet a 19-20. században

Eddig megjelent könyvei:

• Afrika-történeti tanulmányok II. Budapest, Magyarország: Mundus Novus Kft, 2020.
• Afrika-történeti tanulmányok. Budapest: AKKP [etc.], 2011.
• A szubszaharai Afrika története, 1914-1991. Budapest, Magyarország: Kossuth Kiadó, 2011.
• Az apartheid születése: a gyarmati önkormányzat visszaállítása Dél-Afrikában, 1906-1907. Budapest, Magyarország: L'Harmattan Kiadó, 2010.
• Nelson Mandela. [Budapest]: Kossuth Könyvkiadó, 1988.

Juhász Balázs habilitált egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. 2009-től 2015-ig a Studio Italia nyelvtanáraként dolgozott (olasz nyelvoktatás, tolmácsképzés, magyar mint idegen nyelv tanítása). 2012-től a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetben és Múzeumban is dolgozott, 2015 és 2016 között a nemzetközi ügyek koordinátoraként. Juhász Balázs a Trianon 100 elnevezésű kutatócsoport, valamint 2015 februárja óta az Olasz Hadtörténészek Társaságának is tagja. 2022-től a Tamara Scheer által vezetett, a római S. Maria dell'Anima - Pontificio Istituto Teutonico székhellyel működő, “Research Commission for Austro-Hungarian soldiers memorial in Rome” tagja.

Tudományos fokozatát 2015-ben szerezte meg az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskolában. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar olasz-történelem szakán végezte.

Kutatási területe: a két világháború közötti magyar-olasz kapcsolatok, valamint Olaszország története 19 – 20. században.

Eddig megjelent könyvei:

• Juhász Balázs: Hadifoglyok, dezertőrök: Magyar katonák az olasz hátországban (1915-1920). Budapest, Magyarország: HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Nonprofit Kft. (2022), 516 p. ISBN: 9789633278895
• Juhász, Balázs (Forráskiadás készítője); Juhász, Balázs (Fordító); Gunesch, János: Naplóm a harctérről és a hadifogságomból 1915-16-17. Budapest, Magyarország, San Martino del Carso, Olaszország: Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, Gruppo Speleologico Carsico (2022), 447 p. ISBN: 9786158086233
• Rapaich Richard: Antant-ellenőrzés Magyarországon. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Juhász Balázs. Szeged, Meritum Kiadó, 2019.
• Juhász Balázs: Olasz-magyar katonadiplomáciai és katonapolitikai kapcsolatok: A Bethlen-kormánytól a Gömbös-kormányig. Beau Bassin: GlobeEdit, 2018.
• Trianon és az olasz diplomácia - Dokumentumok a békeszerződés előkészítéséről 1919-1920. Sajtó alá rendezte Juhász Balázs, Lendület kutatócsoport, 2018.

Romsics Gergely habilitált egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. 2007-2017 között a Magyar Külügyi Intézet, majd a Külügyi és Külgazdasági Intézet tudományos munkatársa, 2010-től pedig főmunkatársa. 2017 óta a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Kisebb megszakításokkal 2008 és 2020 között az ELTE Társadalomtudományi Kar adjunktusa. 2021-től az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója.

Kutatási területe: Magyar külpolitikai gondolkodás a modern korban, történetpolitikai gondolkodás és kollektív emlékezet Közép-Európában, a nemzetközi kapcsolatok ún. klasszikus elméleteinek közép-európai gyökerei

Eddig megjelent könyvei:

• The Memory of the Habsburg Empire in German, Austrian, and Hungarian Right-wing Historiography and Political Thinking, 1918-1941. Boulder (CO): East European Monographs, 2010.
• Nép, nemzet, birodalom: a Habsburg Birodalom emlékezete a német, osztrák és magyar történetpolitikai gondolkodásban, 1918-1941. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 2010.
• A lehetetlen művészete: diplomácia, erőegyensúly és vetélkedés a klasszikus realizmus elméletében. Budapest: Osiris Kiadó, 2009.
• Myth and remembrance: The dissolution of the Habsburg empire in the memoir literature of the Austro-Hungarian political elite. Wayne, NJ: Atlantic Research and Publications – East European Monographs, 2006.
• Mítosz és emlékezet: A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat-irodalmában. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2004.

Byrappa Ramachandra egyetemi adjunktus, az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. Szülőföldjét, Indiát fiatalon elhagyva nyugat-európai tanulmányokat folytatott. Ösztöndíjasként tanult Párizsban és Oxfordban, ahol A- Levels tanulmányait végezte. Nemzetközi kapcsolatok iránti érdeklődéstől hajtva szerzett BA diplomát a Kenti Egyetemen. Közgazdaságtan tanulmányokat (rövid ciklus) végzett a Düsseldorfi egyetemen, majd Párizsban az Institut d’Etudes Politiques (Science Po’) szerezte meg MA diplomáját gazdasági és pénzügyi tanulmányokban, válságmenedzsment specializációban. Számos változatos menedzseri pozíciókban eltöltött év után visszatért a tudományos életbe az ELTE doktoranduszaként, ahol 2014-ben szerezte meg fokozatát. Azóta a tanszéken főként jelenkori Ázsiával és geopolitikával foglalkozó kurzusokat tart angolul és magyarul. 

Kutatási területe: modernkori Ázsia története;  a déli-rendszer; civilizációk és geopolitikai szférák integrációja; az Indiai-óceán térségi geopolitikája. 

Csunderlik Péter egyetemi adjunktus, 2017-től oktat az ELTE Történeti Intézetében, előbb a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéken, majd 2019-től az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén.

2009-ben végzett a Mathias Corvinus Collegium (MCC) modern kori történelem – Közép-Európa tanulmányok szakirányán, 2010-ben pedig az ELTE BTK történelem-levéltár szakán. 2011–2014 között ugyanott a Történelemtudományok Doktori Iskola Társadalom- és gazdaságtörténeti programjának ösztöndíjas hallgatója volt. 2016-ban védte meg a Galilei Kör történetéről és recepciótörténetéről szóló disszertációját.

Egyetemi munkája mellett 2015 óta a Politikatörténeti Intézet kutatója.

Kutatási területe: a baloldali radikális mozgalmak története, a magyar Tanácsköztársaság emlékezete, a történetírás elmélete és története.

Eddig megjelent könyvei:

• Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör (1908–1919) története. Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.
• Csunderlik Péter, Pető Péter: TOP 10-es történelmi slágerlisták. Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.
• Csunderlik Péter, Egry Gábor, Hajdu Tibor: Kérdések és válaszok 1918–1919-ről. Budapest, Napvilág Kiadó, 2018.
• Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Budapest, Napvilág, 2019.
• Csunderlik Péter, Pető Péter: Újabb TOP 10-es történelmi slágerlisták. Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.
• Csunderlik Péter: Csupa hajdani eszelős. Írások az 1900–1945-ös Magyarországról és emlékezetéről. Budapest, Napvilág Kiadó, 2020.

Pál István egyetemi adjunktus, új- és jelenkori egyetemes történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. A tanszék tanársegédjeként dolgozott 2008- 2015-ig, de korábban tanított az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán is megbízott előadóként (2005- 2008-ig).

Doktori fokozatát 2008-ban szerezte az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Doktori Programjában. Doktori szigorlatát 2006-ban summa cum laude tette le, egy évvel korábban pedig az Alkalmazott Politikatudomány szakon szigorlatozott, szintén summa cum laude eredménnyel. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK Történelem szakán (1993- 1998. között), illetve az intézmény Politikaelméleti szakán (1996- 2001. között) végezte, és 2001-ben elvégezte az ELTE BTK Angol Nyelvtanári Központ (CETT- Centre for English Teacher Training) tanfolyamát.

2004-től tagja a Britannia Körnek, 2013-tól pedig a Magyar Történeti Társulatnak is. Korábban tagja volt a Magyar Politikatudományi Társaságnak (2006- 2011-ig) és a Doktoranduszok Országos Szövetségének (2001- 2008-ig).

Kutatási területe: Az Egyesült Államok új- és jelenkori politikaitörténete, titkosszolgálatok története

Eddig megjelent könyve:

Pál István, Szabó Csaba: A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén 1957- 1990., Napvilág Kiadó, Budapest, 2017.

Tarafás Imre egyetemi adjunktus, 2020-tól az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. 2012-ben nyert felvételt az Erasmus Mundus Master TEMA: European Territories (Civilisation, Nation, Region, City): Identity and Development elnevezésű nemzetközi mesterszakra. Ezt követően, 2014 és 2019 között az ELTE TDI Atelier és az École des Hautes Études en Sciences Sociales (Párizs) doktorandusza. Rivalizáló történeti narratívák az Osztrák–Magyar Monarchiában. Történelemszemlélet és politika című doktori disszertációját 2019-ben védte meg. Tarafás Imre emellett az Öt kontinens című folyóirat szerkesztője.

Kutatási területe: az Osztrák–Magyar Monarchia története, különös tekintettel az osztrák, magyar és cseh összehasonlító eszmetörténetre; a történetírás elmélete és története.

Stempler Ádám egyetemi tanársegéd, 2022-től az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék oktatója. Mesterszakos diplomáját 2017-ben szerezte meg (Nemzetközi kapcsolatok, globalizáció a 19-20. században specializáció). A doktori képzést 2017-ben kezdte meg, melynek során két félévet az indonéz Gadjah Mada Egyetemen töltött. Stempler Ádám emellett az Öt kontinens című folyóirat szerkesztője.

Kutatási területe: Délkelet-Ázsia történelme, Ázsia gyarmatosítása és függetlenségi mozgalmai

Abdallah Abdel-Ati Abdel-Salam Mohamed Al-Naggar (PhD)- 2020/21-es tanév

2020 szeptemberétől 10 hónapon keresztül tanszékünkön post-doktori ösztöndíjas a Tempus Alapítvány támogatásával. Jelenlegi kutatási témája az 1956-os magyar forradalom és a szuezi válság, újabb arab levéltári- és sajtóforrások tükrében.

Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar történész és műfordító. Magyar-olasz szakos egyetemi tanulmányait Kairóban végezte, majd a szegedi egyetemen doktorált, The Egyptian-Hungarian Relations between the Two World Wars című disszertációjával. Az egyiptomi tudományos akadémia (ASRT) nemzetközi osztályának munkatása. Szerzőként, szerkesztőként számos könyvet és tanulmányt jegyez, melyek  Kairóban, Dubaiban, Kuwaitban, Dohában, Rigában, Algirban, Párizsban és Rómában jelentek meg.

Idegennyelvű publikációhoz lásd: https://asrt.academia.edu/AbdallahAlNaggar

Magyar nyelvű publikációi közül a kapcsolattörténetre vonatkozó forráskiadványokhoz lásd:

• Az 1973-as arab-izraeli haború – Sajto-, és külügyi jelentések, szerk: J. Nagy László – Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar. Szeged, JATEPress, 2020.
• MAGYARORSZÁG és az 1948-as arab izraeli háború,  szerk: Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar – Szabó Viola. Szeged, JATEPress, 2020.
• Magyarország és az 1967-es arab-izraeli háború (Diplomáciai iratok – Sajtócikkek), szek.: J. Nagy László – Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar. Szeged, JATEPress, 2019.
• A Szuezi Válság és Magyarország – 1956. Diplomáciai Iratok  szerk: Sáringer János – Abdallah Abdel-Ati. Budapest, Magyar Napló és Veritas kutatóintézet, 2017.

MAJOROS ISTVÁN (DSc)

Majoros István egyetemi tanár, az MTA doktora címet 2005-ben szerezte meg.

1974-ben Szegeden, a József Attila Tudományegyetem történelem - francia szakán diplomázott, majd 1980-ban újságíró diplomát szerzett Budapesten. 1981-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1982-2001 között a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékén oktatott, 1991-től docensként, 1992-től tanszékvezetőként. 1990-ben védte meg kandidátusi disszertációját. 1998. január 1-től négy év időtartamra Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. 2000-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen. 2001. április 1-től dolgozik az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén. 2005-ben védte meg akadémiai doktori disszertációját. 2007, egyetemi tanári kinevezés, 2014-ig az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetője. 2015-től nyugdíjas és még ebben az évben megkapja a professor emeritus címet.

Ösztöndíjasként járt Aix-en Provance-ban (1974), Strasbourgban (1988), újságíróként Moszkvában Tambovban (1981). Egyetemi előadásokat tartott Magyarországon túl Bordeaux-ban (2008), Bécsben (2008), Isztambulban (2013), Jekatyerinburgban (2014). Párizsban kutatott 1984 és 1996 között).

1992-1996 között részt vett a határontúli történelemtartások oktatásában, továbbképzések szervezésével és előadások tartásával.

Kidolgozta a Közép-Európa tanulmányok című MA programot, részt vett a tanszék BA és MA programjának kidolgozásában.

Témavezetőként és bizottsági tagként is többször részt vett Franciaországban doktori védéseken. (Université de Paris I, Université de Paris III, Université de Paris IV, Université de Nice Sophia Antipolis)

Szerkesztőként, tanácsadóként számos neves tudományos periodika megjelenésében vállalt és vállal szerepet: Specimina nova, pars secunda (Pécs, 1999-2001), Öt Kontines (ELTE, alapító szerkesztő, 2003-), Középeurópai Közlemények (Szeged, 2010-), The Romanian Jurnal of Modern History (Iasi), Central European Papers (Opava).

Kutatási területe: A 19-20. századi egyetemes történelem, nemzetközi kapcsolatok, Európa összehasonlító története, gazdasága, politikai gondolkodás a 19-20. században, nemzet, nemzeti mozgalmak a 19. századi Európában, francia külpolitika a 19. század végén, 20. század első felében

Megjelent könyvei:

• Sedan. A francia-porosz háború 1870-1871. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993. p.130
• Fejlődési utak a 19. századi Európában I. A gazdaság átalakul, Pécs 1995. p. 139.
• Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814 - 1945, Janus/Osiris, Budapest 1998 (Ormos Máriával közösen) pp. 500
• Párizs és Oroszország, 1917-1919, IPF, Szekszárd, 1999. p.200
• Az ipari forradalom kora. Fejlődési utak a 19. századi Európában, CD-ROM, Alma Mater Zala Bt., Tripotex Elektronikus Kiadó Kft. Közös kiadása, Nagykanizsa 2000. www.almamater.hu
• Fejlődési utak a 19. századi Európában III. Fejlődési utak a 19. századi Európában III. A hétköznapok világa III. A hétköznapok világa, General-Copy Kft, Pécs 2001. 193p.
• Franciaország a nemzetközi kapcsolatok rendszerében 1871-1940, kézirat, MTA doktori értekezés, 2003. 366p.
• Vereségtől a győzelemig. Franciaország a nemzetközi kapcsolatok rendszerében 1871-1920. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004. 308p.
• If váránál a tenger… Vallomások prózában és versben, Underground Kiadó, Budapest, 2017. 334p

DIÓSZEGI ISTVÁN (DSc) - (1930-2020)

Diószegi István egyetemi tanár, 1930-ban született Szegeden. 1949—1953 között tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A történelem szakos diploma megszerzését követően az egyetem könyvtárának munkatársaként dolgozott. 1957-ben kezdett tanítani az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéken, amelynek 1978—1995 között egyúttal vezetője is volt. 1979—1982 között a Bölcsészkar dékánja. 1991 és 1999 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a magyar-osztrák, magyar-francia, magyar-lengyel történész vegyesbizottság és az MTA történelemtudományi bizottsága, valamint az Acta Historica Academiae Scientiarium Hungaricae és a Történelmi Szemle szerkesztőbizottsági tagja.

Fő kutatási területe a diplomáciatörténet és a nemzetközi kapcsolatok a XIX. és XX. században, emellett az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkiválóbb szakértőjének számít. Olyan jelentős művek szerzője, mint a Klasszikus diplomácia – modern hatalmi politika, A hatalmi politika másfél évszázada, Bismarck és Andrássy, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája.

KIS ALADÁR (DSc) - (1930-2002)

Kis Aladár egyetemi tanár, 1930. május 26-án született Debrecenben, első generációs értelmiségi családba. Tanulmányai és tudományos-oktatói pályája az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékéhez kötődött. Felesége, Kocztur Gizella irodalomtörténész szintén az ELTE-n oktatott, az Angol Tanszéken.

Kis professzor 1952-ben egyetemünkön szerzett történelem szakos középiskolai tanári oklevelet, majd a tanszék tanársegéde lett. Még egyetemi doktorátusa (1958) előtt adjunktussá léptették elő, és később megszerezte a kandidátusi fokozatot (1961), valamint az MTA doktora címet (1981). 1981-ben lett professzor. 1966–1969 között az ELTE BTK dékánhelyettese volt. Tanszékünkön kívül tanított az MSZMP KB Pártfőiskoláján és a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen is (1963–1973). 1973–1977 között a Római Magyar Akadémia igazgatójaként dolgozott.

Publikációs tevékenysége első sorban az olasz történelemre vonatkozott, leginkább a két világháború közötti időszakra fókuszált, a fasizmust és ennek külpolitikáját vizsgálta. Oktatóként szinte az utolsó pillanatig dolgozott, 2002-ben halt meg, utolsó doktorandusza 2000-ben védte meg disszertációját és 2001-ben szerzett fokozatot.

Fő művei: Magyarország külpolitikája a második világháború előestéjén, 1938 november–1939 szeptember, Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1963. Az olasz fasizmus története, Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1970. Olaszország története, 1748–1968, Bp. Akadémiai Kiadó, 1975. A duce, Bp. Zrínyi Katonai Kiadó, 1989.

URBÁN ALADÁR (DSc) - (1929–2019)

Urbán Aladár egyetemi tanár, Csorváson született, középiskolai tanulmányait a Szegedi Piarista Gimnáziumban végezte, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem-irodalom szakra iratkozott be, az irodalom szakot azonban rövidesen elhagyta és a történelem mellett szociológiát, valamint pszichológiát hallgatott. Tanulmányai 1952-es befejezése után az Újkori Egyetemes Történeti Tanszék tanársegédévé nevezték ki. Pályáját teljes egészében a tanszéken töltötte: adjunktus (1957), docens (1967), egyetemi tanár (1987). 1999-ben vonult nyugdíjba, 2000-ben professor emeritusi címet kapott. Oktatói, kutatói munkája mellett tudományszervezési tevékenysége is jelentékeny volt: 1994–1997-ig az MTA közgyűlési képviselője, 1975 és 2007 között a Századok szerkesztője.

Kutatási területe kapcsán első helyen említendő az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc története, különös tekintettel Batthyány Lajos tevékenységére. Munkássága nagyban árnyalta a Batthyányról a század közepén kialakult elmarasztaló képet, amely a miniszterelnököt az udvar eszközének láttatta. (Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos kormányfője. Budapest, 1986. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöksége, fogsága és halála. Budapest, 2007.) Magyarország történetével kapcsolatos kutatásainak egyetemes történeti keretben való elhelyezésére is törekedett. (Európa a forradalom forgószelében 1848–1849. Budapest, 1970.) Mindemellett jelentősek az Amerikai Egyesült Államok 18–19. századi történetével kapcsolatos munkái. (Köztársaság az Újvilágban 1763–1789: az Egyesült államok születése. Budapest, 1994.)

VADÁSZ SÁNDOR (DSc) - (1930-2017)

Vadász Sándor egyetemi tanár, a francia forradalom és a munkásmozgalom történetének szakértője 1930-ban született Kaposváron. 1948 és 1952 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán tanult, a diploma megszerzését követően az Újkori Egyetemes Történelem Tanszék tanársegédjeként oktatott. „Komoly, higgadt, szakmailag jól felkészült oktató” volt az Egyetemi Levéltárban megőrzött értékelése szerint. Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt azonban megtört az egyetemi karrierje, áthelyezték az ELTE BTK Történeti Könyvtárába, és csak 1969-ben került vissza oktatónak az Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékre. Előbb adjunktusként, majd docensként, végül 1989-től 2000-es nyugalomba vonulásáig professzorként tanított. Professor emeritusként egészen 2012-ig oktatta „a hosszú 19. század” történetét, szerkesztője volt a 19. századi egyetemes történeti tankönyvnek (1789–1914).

Az 1960-as években ösztöndíjjal tanulhatott Párizsban, az 1970-1980-as években a nagy francia forradalom első számú magyarországi szakértőjének számított, Albert Soboul „jakobinus” történetírásának magyarországi követőjeként. A forradalmat marxista módon értelmező Emberek és eszmék a francia forradalomban (1789–1799) című főművéért elnyerte az MTA doktora címet. Tudományos munkássága mellett rádióműsort is vezetett, a történettudomány új eredményeinek szenvedélyes népszerűsítője volt, 1969 és 1979 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) titkáraként is tevékenykedett. 2017-ben hunyt el. Barátai és tanítványai a 70. születésnapján tanulmánykötettel („Emberek és eszmék…”. Tanulmánykötet Vadász Sándor 70. születésnapjára, szerk.: Gebei Sándor. Eger, 2001.), a 80. születésnapján pedig egy kisebb, személyes hangú összeállítással (Történelem - Vadász. Vadász Sándor 80. születésnapjára, szerk.: Török Ferenc. Budapest-Szeged, 2010.) tisztelegtek előtt. Tanszékünkön ugyanakkor született egy nagyobb terjedelmű, köszöntő kiadvány (Eszmék, forradalmak, háborúk – Vadász Sándor 80 éves, szerk.: Majoros István et.al. Budapest, ELTE, 2010.), benne egy az ünnepelttel készült, személyes hangú életútinterjúval.

Legjelentősebb műveii:

• Vadász Sándor: Lenin és a zimmerwaldi baloldal. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971.
• Vadász Sándor: Emberek és eszmék a francia forradalomban (1789–1799). Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1989.